Fast Fashion

Az öltözködés része a mindennapi életünknek. A ruhákat megvesszük, használjuk őket, majd megszabadulunk tőlük.

Régebben a nagy divatházak diktálták a divatot, melyek egyedi darabokat kínáltak vásárlóiknak. A szezonális kollekciókat a divat nagyvárosainak kifutóin mutatták be. A ruhák nem tömeggyártásra, és nem rövidtávra készültek, hanem a minőségen volt a hangsúly.

A fast fashion-cégek nagyon gyakran megfizethető áron dobják piacra termékeiket. Mivel a divat mindig változik, ezek a vállalatok folyamatosan alkalmazkodnak a mindenkori trendekhez. Céljuk az, hogy gyakran vásároljunk, szabaduljunk meg a régi daraboktól és vegyünk helyette újakat. Mivel sokszor vásárolunk, kevesebb pénzért, észre sem vesszük, hogy összesítve mennyit költünk. Ahhoz, hogy ezeket a ruhákat olcsón tudják eladni, a gyártásnál jelentkező költségket a legkisebbre kell csökkenteniük, ez pedig csak úgy sikerülhet, ha ezt fejlődő országokban teszik, és kevés munkabért fizetnek dolgozóiknak, illetve olcsó alapanyagokat használnak. Ezekben a sweatshopokban az alkalmazottak nagyon rossz körülmények között dolgoznak, nagyon kevés fizetésért, mivel ezekben az országokban a törvények kevésbé védik meg őket, mint Európában.

Az USA-ban évente több millió ruhadarabot dobnak ki, amelyeknek 84 százaléka hulladéklerakóban végzi, mivel az üzletbe került ruhákat sem tudják mind eladni, és az állandóan cserélődő trendek miatt az emberek is így szabadulnak meg ruháiktól.

Mivel a környezetvédelem egyre nagyobb hangsúlyt kap a mindennapi életben, ezt a fast fashion-cégek felhasználják arra, hogy önmagukat reklámozzák olyan hirdetésekkel, melyek azt sugallják, hogy az adott vállalat tesz a környezetért és fenntartható termékeket gyárt.

Az igazán környezettudatos megoldás az lehet, hogy a már meglévő ruháinkat annyiszor viseljük, amennyiszer tudjuk, illetve törekszünk a kevesebb és jobban megfontolt vásárlásra. Second hand boltokban vásárolunk, figyelünk a minőségre, vagy kisebb, tényleg fenntartható üzleteket támogatunk vásárlásainkkal.