Mindenki azt mondja, hogy addig örüljünk, amíg gyerekek vagyunk, és csak tanulni kell. Ami biztos igaz, de ma, hazafele battyogva a nyári munkám utolsó napján én ezt nem érzem. Júliusban az újság mögött álló informatikai máguson – barátainak csak Andris – keresztül kaptam munkát egy laptopszervizben, illetve kérdezte, van-e kedvem, nekem meg volt. Ennek a döntésnek köszönhető, hogy ma ezt a valamit írom, hátha szolgál valami tanulsággal.
Életem első munkahelye volt. Ez mégsem igaz, 50 óra önkéntes munkát már csináltam előtte. De a játszótéren nehéz rosszul söprögetni, itt meg ha egy gépet leejt az ember, vagy zárlatot okoz egy csavarral, akkor ingyen dolgozott. Életem első felelősséggel járó munkahelye volt. Így már igaz. És ez sok mindenre tanított, de hogy erről nem én, és nem most fogok írni az is biztos. Viszont letagadni nem lehet, de örülök, hogy ilyen helyzetben szembesültem egy tényleges meló mindennapjaival, érzéseivel.
Meglepő lehet, de nagyon szerettem bejárni. Még most se tudom, mennyi pénzt kapok (szerk.: azóta megkapta), de nem is az a lényeg. Persze, jó érzés, hogy megdolgoztam valamiért és ezt meg is fizetik először az életben, de most nem ezért akarok írni. Azért volt hatalmas mázlim, mert nem azért mentem, hogy pénzt keressek, hanem hogy megismerjem, milyen minden nap 9 órás műszakban dolgozni. És meglepően jó, de ez már nem általános megállapítás. Olyan helyre kerültem, ahol nagyon jó a társaság, ahol valami olyat csinálhattam, amit szeretek csinálni, és ahova minden reggel szívesen vonszoltam be félig alvó földi kiterjedéseimet.
Igazából, az érzés, ami miatt nagyon örülök, hogy elmentem dolgozni, és pont ide, hogy élveztem egy munkát. Pedig minden nap hétkor keltem miatta júliusban, 9 órát dolgoztam, nem mindig egyszerű és pláne nem anyagilag veszélytelen helyen, és mégis élveztem. És nagyon megnyugtatott, hogy a munka nem akkora szenvedés, mint amilyennek szeretik beállítani. Lehet élvezni, lehet úgy felfogni, hogy valamit csinálsz, amit szeretsz, és kapsz érte pénzt, amit, de igen, lesz időd elkölteni.
Szóval én nagyon javaslom, hogy próbálja ki, akinek ideje engedi, a nyári munkát. De valami olyat, amit élvez csinálni, és kifejezetten nyugodtabb lesz tőle a jövőjével kapcsolatban.
És köszi Andris!