Érezted már azt, hogy sosem vagy elég jó? Hogy mindig jön egy rossz jegy, egy rossz dolgozat vagy egy rosszul időzített felelés, amitől megint értéktelennek érzed magad? Pedig tudod nagyon jól, hogy nem kéne, hisz nem az határoz meg téged, hogy volt egy rossz napod, amikor írtál egy rossz dolgozatot vagy feleltél egy rosszat. De mégis akárhányszor előfordul úgy érzed ez határoz meg és akármennyire próbálkozol nem tudsz rajta változtatni. Vagyis de, jobb jegyet kaptam volna, ha még egy órát tanulok ahelyett, hogy elmentem aludni. Jobban sikerült volna a dolgozatom, hogyha a hétvégén ahelyett, hogy elmentem a barátaimmal szórakozni, inkább tanultam volna. Nem számított volna, hogy rossz napom van, hogyha előre felkészülök és nem az utolsó pillanatra hagyom. A sok volna, a sok elszalasztott pillanat, ami miatt most nem megyek aludni, hogy ne kapjak rossz jegyet. Most nem megyek el a barátaimmal hétvégén, hogy rendesen felkészüljek a dolgozatra. Most nem hagyom az utolsó percre a tanulnivalót, hogy lehessen rossz napom. És még így se sikerül. Így se sikerül jó jegyet kapnom, vagyis elég jót. Még így se sikerül elég jól a dolgozat. És még így is rossz napom volt és így se sikerült úgy ahogy akartam. Nem sikerült és nem értem, hogy másoknak, hogy sikerül? Hogy sikerül elérniük az elég jót? Hogy lehet, hogy ők még nem fáradtak bele a sok próbálkozásba? Hogy lehet az, hogy másokat nem érdekel, hogy sikerült a fél évi vagy az év végi? Hogy lehet az, hogy róluk lepereg mikor a tanár megkérdezi, hogy mi történt? Hogy lehet az, hogy mikor ezt tőled kérdezi meg tanár, erre te azt mondod „tanultam tanár úr, nem értem mi történt”, akkor erre az a válasz, hogy „tanulj többet, mert ez nem elég”. Hogy lehet az, hogy nem elég?! Úgy, hogy nem elég. És tudod, hogy nem elég, mert te is többet vártál volna magadtól. Többet vártál magadtól olyan tantárgyból is, amiben tudod, hogy nem vagy jó. De többet vártál magadtól olyan tantárgyból is, amiben tudod, hogy jó vagy. És egész nap csak ez zeng a füledben „nem vagy elég jó”. Sose leszel elég jó. Sose fogod azt mondani, hogy „ez igen, szép volt, megcsináltad”. Sose fogod elérni az elég jót, mert az elég jó egy mozgó léc, amit mindig te állítasz fel magadnak. És ez ebben a szép, ez ebben a kihívás, hogy ott lebeg előtted a cél. Ezért küzdesz minden nap az évben, hogy meg legyen az elég jó.
De vajon megéri? Megéri egy elérhetetlen célért küzdeni? Nem tudom, de küzdök tovább, hogy egyszer elmondhassam, hogy jó vagyok. Hogy mikor utoljára kilépek az iskola kapuján elmondhassam, hogy elég jó voltam. Hiszen elég jó vagyok. Most is elég jó vagyok. Elég jó vagyok akkor is, ha rossz napom volt. Elég jó vagyok akkor is, ha rosszul sikerül egy dolgozat. Elég jó vagyok akkor is, ha rossz jegyet kaptam. Elég jó vagyok akkor is, ha nem tanulok még egy órát. Elég jó vagyok akkor is, ha most inkább a barátaimmal vagyok. Elég jó vagyok akkor is, ha most az egyszer az utolsó pillanatra hagyok valamit. Néha tényleg el is hiszem, hogy elég jó vagyok. Majd, mint egy hullámvasúton, már megint nem vagyok elég jó, de mégis csak küzdök, hogy elég jó legyek, hogy elég jó maradjak.
De nem vagyok egyedül. Nem vagyok egyedül akkor se, ha úgy tűnik körülöttem mindig mindenki elég jó. Elég jó saját maga számára. Mutatjuk, hogy elég jók vagyunk, hogy nem érdekel, hogy milyen az a jegy, de attól még nem ezt érezzük. Egyedül küzdünk, mert nem akarjuk, hogy észrevegyék, hogy sebezhetőek vagyunk, hogy nem vagyunk elég jók. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk elég jók, hogy minket is érdekel, hogyha rossz jegyet kaptunk, hogy minket is zavar, hogyha nem sikerült egy dolgozatunk. Mert együtt könnyebb küzdeni. Együtt könnyebb elfogadni, hogy nem voltunk, vagyunk és leszünk elég jók saját magunknak. Mert ha rosszul sikerül egy dolgozat, akkor lesz, akinek szintúgy rosszul sikerült, akivel támogathatjátok egymást. Mást támogatni sokkal könnyebb, mint magadat.